Levél a frontról.

Feladat: Egy katona levelet ír F E L E S É G É N E K a frontról, ami arról szól, hogy miről álmodik:

• milyen lesz, ha eljön a béke

• milyen lesz a közös jövőjük

by: a magyar tanárom. [Na most tudni kell, hogy a lányokat 3 részre bontották, 3 különböző levelet kellett írni, ez csak a mi négyesünk feladata volt, a másik két csapaté más milyen levél kellett, hogy legyen. Mi nem tudván a feladatot, a folyosón ücsörögve írtuk a leveleinket, két oldalról mindenféle véres történeteket hallottunk, de mi csak írtuk a magunk levelét, miközben a fiúk a teremben egy hadi jelenetet állítottak össze.Mikor végeztünk, bementünk a terembe, és megtudtuk a feladatot: miközben a fiúk lődözik egymást, mi felolvassuk a leveleket... eléggé morbid azt olvasni, hogy majd jössz a gyerekkel miközben én bagózok az új teraszon, miközben épp lelövik azt, aki a levelet írta [persze csak képletesen...]!! Nekem kellett volna felolvasnom, hisz majdnem én írtam az egész történetet, és a kézírásomat más nem is nagyon tudja elolvasni... de azt mondtam nem, s így a tanár olvasta föl... senki nem értette mért nem akarom én felolvasni, de nem lettem volna rá képes, hogy valaki levelét felolvassam, amiben a jövőről álmodozik, miközben az általam a levél írójának kiszemelt fiút éppen lelövik...

Drága Priscilla!
Azt mondják, hamarosan véget ér a háború.
A parancsnok szerint 7 héten belül haza mehetek.
Hogy vagy - te, és a kicsi? Számolom… ez a 28-adik heted… Remélem hazaérek, mielőtt megszületik!
Ha béke lesz, örökre hazamehetek, nem csak két hétre, mint a múltkor.
Ígérem drágám, hogy mihelyt lesz elég időnk, és pénzünk, elmegyek Bristolba, és megveszem Neked a házat, amit már olyan rég óta szeretnél… tudod… a nagy fehér falú, piros ablakos, nagy teraszos házat, aminek az ablakaiban futómuskátli pihen. *
Képzeld, a múltkor azt álmodtam, hogy Én pipámmal a leendő házunk szép teraszán, a barna hintaszékemben ülök, és te a kicsivel a karodon lépsz elém, aki azzal a játékkal foglalatoskodik, amit a szálláson kezdtem faragni neki. Te sugárzó tekintettel, hosszú, virágmintás ruhát viselsz. Sütemény illatot árasztasz, mert épp pitét sütöttél, mikor a kicsi felébredt.
Most zárom soraimat, csókomat, és ölelésemet küldöm Neked: a Te Lance-ed.

*a házleírás eredetileg kicsit más volt, de mivel azt sem én találtam ki, és nekem tulajdonképpen nem is tetszett, csak a „poén” kedvéért volt olyan, amilyen, ezért átírtam. Hisz ebben a levélben szerintem nincs helye a poénnak…