Csak asszociáltam.

Fókuszálj a jövődre. Semmi más, csak ez a fontos. Dönts: mit szeretnél a MOSTból kihozni holnapra. Mi lesz a holnapból egy hét múlva? Tudd.

Én már rég elrontottam. A múltban ragadtam, nem mertem elengedni, azt hittem fontos. Pedig nem az a fontos.

Emlékszel, amikor arról meséltem, milyen voltam kicsinek? Dehogy emlékszel, nem emlékezhetsz, sosem meséltem. Nem akartam, hogy ismerj, nem akartam, hogy bárki ismerjen. Magamban tartani magamat egyszerű. Egyszerűbb, mint kitárni mindent. Feltárni, mint egy fáraó sírját, vagy egy hullát, kit érdekel. Csak egyszerűbb.

Egy légy röpköd most körülöttem, várja a pillanatot, hogy leszállhasson rám. Mi sem bizonyítja jobban, hogy csak egy kupac... HÉ, kölyök, emlékszel?!

Engedj el, el kell engedned. Te lány, sosem voltam a tiéd, vagy sosem voltam valakié, magam adtam neked magamat, de a TIÉD sosem voltam. Érted? Érted?

A történelem előtti időkben. Amikor még kicsi voltam, és naiv, azt gondolták, tündér leszek, de elrontottak, és már hidegen iszom a kávét, és hideg vízben fürdök. A világom ki, vagy felfordult, csak az tudhatja, aki benne él, de ki él benne, még én is csak rajta kívül. Rajtad kívül. Más is van. Van valaki más. Nem mintha számítana, de egészen sokan vannak rajtad kívül. Lányok, fiúk, nézd, ott járnak az utcán. Kelnek. Egybe. Olvadnak. El.

A hó. Mert esik, nem mintha nem lenne jobb dolga, csak hát ez a dolgok rendje. Na, nem mintha

ebben a világban nem lehetne már felfele esni, vagy átfele, vagy akármerre, bele másokba.

Elfogyott az inspiráció, az ötlet, a kedv, megzavartak, belebeszéltek a világomba. Világ, mintha az enyém lenne, pedig nem az, senkié sem, ki irányítja, ki VEZETI, én nem tudok vezetni, te tudsz?

Holnap. Holnap már biztos jobb lesz. Vagy talán pár nappal később. Jobb lesz? Lesz-e jobb? Leszerelsz-e? Katona.

SZALUTÁLJ!

Fogj kezet magaddal, hasonlóképen vagy hatással rám. Vagy az alkohollal. Úgy van, fogj azzal is kezet, nyúlj bele, öntsd magadra, mit érdekel engem. Csak CSINÁLD. Hagyj békén, engedj el, gyere vissza, szeress, fogj meg, kapj el, ha tudsz, kölyök!

Klub. Kölyök klub. Kultúrbár. Játszóház. Fogd meg a kezem, pörögjünk. Elestél, felsegítettelek, magad alatt voltál, kisegítettelek a gödörből, a gödörben, ott voltunk, vízzel volt telve, üveg volt a fala, akvárium volt, ott voltunk. Sírtunk, nevettünk, nem tudtuk, mit tegyünk, nem hittünk, és mégis, macska, bor, mámor, Olaszország, üvegcukorka.

Szól a zene, szeretem, hadarnak benne, én is hadarok, csak mondom ami eszembe jut. Asszociálok. Szocializálódok. Szocializálódjunk. Kocsma, füst, kocsmafüst, az már nincs, de volt, emlékszem, csípte is a szemünk, sírtunk, mert nem emlékeztünk, vagy mert épp emlékeztünk, az ok mindegy is, hiányzik az alma. MÚLT. Ne foglalkozz vele, szép, de ne vezérelje a JÖVŐd.

Együtt változunk, mégis külön, egyformán, de nem egymással. Pedig évekig. De már nem. Új ismerősök, új szokások, törzshely, törzsital, törzsfőnök, Indián.

Az meg persze a másik, hogy most akkor ki mit hol micsinál, nem kéne érdekeljen, és mégis, mert én nem, és miért ő, ő miért jobb? Nem is jobb. Vannak jobbak, nálam is, nálad is, de az nem Ő, nem is akire te gondolsz, ők csak mások.

ASSZOCIÁLJ! Pehely, na? Erről mi jut eszedbe? Reggelizőpehely, gabonapehely, hópehely, Sztyuárt Litöl Kisegér. Ha már kisegérnél tartunk, szegény egerek. Ha nagy leszek, ültetek egy összevissza erdőt és egereket telepítek bele, elszórt búzaszálakkal, és boldog leszek, és ők is boldogok lesznek. Minden szép lesz, meg jó. JÖVŐ.