A történet története:
Az volt az irodalomházi, hogy írjuk meg Antigoné, vagy Iszméné naplóját arról a napról, maikor Kreon elfogatja Antigonét, és Iszméné bűnösnek vallja magát.
Nekem Iszméné nagyon nem szimpatikus, számomra egyértelmű volt, hogy Antigonéról fogok írni.
Antigoné naplója:
Én éjfélkor bizony eltemettem Polüneikészt… Testére homokot hintettem, elüldöztem a szétmarcangolására gyülekező vad-és kóbor állatokat; azok morogtak, megugattak. Harapásokat is kaptam, de bátyámért elhatároztam: az életemet is feláldozom, ha kell!
Az őrök csak reggel jöttek rá, hogy a tilalom ellenére valaki elbúcsúztatta a halottat.
Lekapargatták róla a földet - én messziről figyeltem – és vitték a hírt Kreónnak, kinek haragja elért az Istenekig, s azok a segítségemre siettek.
Vihart keltettek – kavargott a homok. Én sietve elföldeltem – ismét – a testet.
Már épp búcsúztam fivéremtől, mikor a vihar megszűnt, s a bűz elől visszahúzódó őrök megláttak.
Kreón elé hurcoltak, s én nem tagadva a valóságot a király előtt, habár lekötözve, de méltósággal, s a történteket cseppet sem bánva elmondtam mindent. Akkor Kreón Iszménéért küldetett, aki galád, dicsben-fürdő tekintettel hazudta, hogy köze van bátyánk halotti szertartásához.
Most várnom kell Kreón ítéletét, s színe elé járulnom, ha majd hívat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése