Nos, igen. A Tavasz visszaadta. Megmutatta, hogy a Tél rombolását újra fel lehet építeni. Épült is a vár szépen, kétség sem fér hozzá. Visszakaptam önmagam. Sőt, többet is! Már nem fértem el, kicsi volt a hely, túl kicsi.
Ezért. Ezért hát, hogy újra eldobtam mindent, amit kaptam. Nem hagyott mély nyomot, mint a tél. A tavasz csak épít, nem rombol. Azonban most érkezik az újabb tél, és én kezdem érteni, hogy mi is ez.
A dolgok ébrednek, újnak tűnnek. Egy darabig. Egy bizonyos ideig. Aztán ahogy megszokjuk őket, lassan elhagyjuk, ez lenne a Nyár. Az Ősz... Az ősz a haldoklás ideje, akkor eszembe jut, hogy milyen is volt, és kezdem hiányolni. Ahogy egyre jobban télbe fordul az idő, tudatára ébredek a dolgoknak.
Ki tudja. Talán a Tél elhozza a végső hiányt, összetör, lerombol - mint legutóbb.
Talán erre való. Azért van ez, hogy átértékeljem a dolgokat. Még nem tudom, de remélem, hamar rájövök. És akkor a Tavasz újra segít. Csakhogy ezúttal már tudni fogom: mikor már azt hiszem, eltévedtem, még egy kicsit tovább, ott lesz a cél!
2009.10.30 Szo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése