Tipikus éjszakai klubokba illő képet alkottam. Utáltam az afféle székeket, éppen elég magas, hogy a pultra tudj könyökölni - de kellett is, másképp kényelmetlen volt. Sehogy sem lehetett úgy illő módon ülni, csak mint valami részeges. No persze, aki olyanon ül, általában az is. A kettő így összetartozik. Vagy csak egy rossz sztereotípia. Mindenesetre bevált. Hulla részeg voltam. Úgy hajnali kettő körül egy sötétbarna hajú lány állt meg mellettem, vagy 10 centis volt a cipője sarka, és egy tűzpiros koktélruhát viselt. Öltözetétől teljesen elütött citromsárgára lakkozott körme.
Bámultam. Nem tudtam levenni róla a szememet, pedig nem mondanám, hogy különösebben vonzó volt. Persze, a ruhája azért sokat dobott rajta.
Szánakozva nézett rám.
- Johhny! Kérek egy koktélt! A szokásost. Az úr állja.
Nem tudtam ellent mondani, pedig ár alig maradt pénzem.
A pultos egy citromsárga koktélt tett elé. "Ezek szerint szereti a citromot." Gondoltam. Kértem egy tequilát, szokás szerint ott volt a citrom és a só. Megfogtam a citromcikket, a számhoz emeltem, és megnyaltam. Tudtam, hogy ezzel felkeltem a figyelmét, de nem néztem rá. Nem is vicsorogtam. Pedig nem bírom a savanyút.
Hamarosan egy kéz ért a vállamhoz. Mikor nem reagáltam, elkezdett lejjebb csúszni, valahol a karom és a mellkasom között. Mikor elég mélyre ért már, felemeltem a fejem. Felé fordítottam, de nem néztem rá.
Másik kezével elvette tőlem a citromot, és beleharapott. Az utolsó cseppek folytak le a torkán. Bár az citromlé helyett ezer másik dolog is lehetett volna. Legurította a tequilámat, a sót félrelökte, beesett Johnny-hoz.
Felemelte a karomat, a pult és én közém mászott, a pia és a citrom utolsó gőzét lehelte ajkamra. Undorító volt. A keze kalandozni kezdett a hátamon. Én meg csak ültem. "Tényleg kell ez nekem?" Végülis, én csináltam magamnak.
De aztán eltoltam magamtól.
- Jól van kislány, kiszolgáltad magad, most már leléphetsz.
- Ó, dehogy! - mosolygott. - Jó tett helyébe jót várj! - és megcsókolt. Már azt sem tudom, ellenemre volt-e.
A végén a szobájában kötöttünk ki. Én már józan voltam; azaz kegyetlenül másnapos. A fejem majd' széthasadt, émelyegtem.
A lejátszóból valami diszkózene szólt, nem tudtam eldönteni, hogy az énekes férfi-e, vagy nő. Igazából nem is érdekelt.
Nem akartam ott lenni. Eleve, odakerülnöm sem kellett volna. A szoba citromálomra emlékeztetett, minden sárga volt, és zöld. Lehetett volna akár papagáj is.
A lány - Rita - levetkőzött. Aranyos fekete alsóneműt viselt, de nő helyett kislánynak láttam. Vonaglott az ágyon, és meg kell mondjam, nem sokszor éreztem így ilyen helyzetben, de nem kívántam.
- Hány éve vagy? - kérdeztem.
- Huszonhat - és akkor elindult valami a gyomromban. Az egész esti tartalma. Gyors léptekkel bementem a szembe levő ajtón, ahol a tükörben láttam megcsillanni a kinti lámpa fényét. Szerencsémre a wc is ott volt.
Negyed óra múlva kiléptem a fürdőből. Rita az ágyon ült egy bordó frottírtörölközőben. Igen. Ő még egy kislány. Biztosan nem nála szoktak kikötni...
Egy papírcetlit nyomott a kezembe. A telefonszámát. - Ahm... majd hívlak! Jó éjt!
Kisétáltam, az előszobában felöltöztem, kiengedtem magam. Az utolsó pillanatban utánam kiáltott.
- Ugye nem fogsz hívni? - behúztam magam mögött az ajtót.
De aznap este mégis tárcsáztam a számát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése