A fénykép.

- Elmondanád nekem, mit látsz a képen?

- Szomorúságot.

- Ez érdekes. Én egy szobát látok rajta.

- Ugyan. A szobát bárki láthatja. A méretét meg tudjuk állapítani a bútorok méreteiből, és az arányokból, látjuk, hogy milyen szoba ez; de tudjuk-e, hogy ki lakik ebben a házban, milyen ember az illető, és mivel tölti a napjait?

- Te tudod?

- Igen.

- Elmondanád?

- Hát, ha maga tényleg nem látja... ez egy nappali. Egy szomorú ember nappalija. Ez az ember egyedül él, egyedül egy nagy házban. Régiek a bútorai, valószínűleg a nagyszülei házából valók, csak nincs szíve megválni tőlük. Ez az ember nap mint nap munkába megy, de a munka teher számára, nem élvezi, amit csinál. 9-től 5-ig dolgozik, ezért 7-kor kel és 6-ra ér haza. A reggelije mindig rövid kávé sok tejjel. Ezt szereti. Egy irodában dolgozik, ahol az egyetlen öröme a tűzőgépek kattogása, és bosszantja a bejáratnál a fogorvosi reklámplakáton a nő őszintétlen mosolya. Igazából minden reklám mosolya bosszantja, mert természetellenesnek találja őket, és utálja a természetellenes dolgokat. Fél a kopasz emberektől, és azoktól, akiket megvertek és monoklijuk van.

Mire este 7-re hazaér a munkából, csak arra van ereje, hogy bontson egy sört – szíve szerint kávét inna, de azt nem lehet este 7-kor. Bosszantja, amikor szisszen a sörös doboz, mikor kinyitják, ezért üveges sört vásárol, de bosszantják a kallódó fémkupakok is, ezért ezeket a levétel után azonnal a kukába dobja. Leül a TV elé, és baromira utálja, hogy csak egy módon tudja bekapcsolni azt: hogy az esti híradó közepébe csöppenjen. Mindig a kanapé közepére ül, élvezi, hogy nem ül mellette senki. Bár ez magányosságára emlékezteti, amitől ideges lesz, ezért, hogy nagyobb helyet foglaljon el, széttárja karját, felteszi a lábát az asztalra – ettől a rutintól már megkopott az asztal, és kidörzsölődött a fotel – és minél gyorsabban tovább kapcsol a hírekről.

Ha még nem lett volna egyértelmű, ez az ember egy férfi, egyedül él, és nem sok boldogság jutott neki az életben. A kopott, öreg szekrényének a belsejében van egy tükör, valószínűleg törött. Ezt onnan tudom, hogy a nagymamámnak ugyanilyen kopott, öreg szekrénye van, és van benne tükör. Az nem törött, de csak azért, mert a nagymamám nem nézegette benne magát sokszor. A nagymamám boldog ember. A boldog emberek nem sokat nézegetik magukat a tükörben.

Nincs felesége, sem gyermeke, hosszú párkapcsolata sem volt soha. Igazából semmi örömforrás nincs az életében (a tűzőgépek kattogását és a kávét leszámítva). Nem teszik boldoggá a finom ízek, a pihenés, vagy egy jó film, hiszen magányos, és a magány elszomorít.

- Ezt mind erről a képről állapítottad meg?

- Igen.

- Érdekes.