Ballada.

Előszó: Korábban már posztoltam egy 'Villon után szabadon' verset, most egy balladát írtam, háromszor 8 sor, soronként 8 szótag, a-b-a-b-b-c-b-c rímképlet, utolsó sor refrén + 4 soros ajánlás. Iskolai szorgalmi feladat. Utálok, és nem tudok verset írni, de ezt most kellett, úgy éreztem. Ez lett belőle; mindenki döntse el maga, hogy mi(lyen) ez.

A ballada:

Ezerszer kértelek volna

szeress engem, szeress! mert te

vagy a ma és te a holnap.

Én mindent megtennék érte:

Tudjam mikor jársz és merre.

Mint paraszt, ki földjét szántja,

kikapálta, bevetette

s az időmúlást várja.

Volt valaha olyan veled:

szerettél, de nem szerettek?

Bármit szabad lehet neked

de én soha nem mehetek:

Egyszer úgyis jegyet veszek.

Mint Kis Herceg: virág, róka;

szelidítve szelidített.

S az időmúlást várja.

A holnap is - eljő - az idő

Kérlek állj meg, kérlek, hogy várj!

A holnap a múltba vesző.

Kérlek: a helyes úton járj!

Nem lesz, mi nincs, nem lesz, mi fáj.

A holnapnak mindegy a ma,

szürkül és beborul a táj.

Csak az időmúlást várja.

S feketére színezte

a keserűségnek varja

az eget talán örökre:

csak az időmúlást várja.