- Igen? - kapta fel a telefont. Szinte még egyet sem csörrent. Azon gondolkodtam, vajon egész nap a telefon mellett ült-e. Nem az a fajta lány. Biztosan nem. - Halló?! - szólt bele újra kisvártatva, mikor nem válaszoltam.
- Szia Rita - mondtam végül.
- Á, szia. Azt hittem nem fo… elnézést, azt hiszem összekevertem valakivel. Kicsoda maga? - vagy talán mégis ott ült egész nap? Elszólta magát. Hallottam a rejtegetni próbált örömöt a hangjában, hiába játszotta, hogy mégsem tudja, ki vagyok. Nem sokat beszélgettünk előző este. Talán egy kicsit butácska. Milyen más ember beszélne így? Nevetségessé teszi magát. Azért válaszoltam.
- Az éjjel jártam nálad. Talán emlékszel.
- Ja. Valami rémlik - adta a közömböst. Hát jó, ha így, akkor így.
- Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nem felejtettem-e ott a… öh… - ugyan, ezt is ki venné be, jobb is eszembe juthatott volna. De várjunk csak.
- De igen, a fürdőszobában találtam meg - a micsodát? Mindegy.
- Szeretném minél előbb visszakapni, mi lenne, ha most átugranék érte?
- Gyere, de igyekezz, hamarosan el kell mennem itthonról - szaladok, hát persze, a karjaidba.
- Sietek. Fél óra múlva ott! - letettem a telefont. Nem izgultam, nem készültem semmire, csak egyszerűen, úgy, ahogy voltam, egy farmerban, meg pólóban.
Ahogy jöttem hajnalban, úgy mentem vissza is. Nem féltem, hogy nem találok oda, szinte éreztem a citromillatot, ami vezetett felé.
Kling - gondoljuk, mikor csöngetünk. Holott a csengő valami tök mást mond. Próbáltad már utánozni? Én igen. Klinget mondtál? Mert én nem… az ajtó résnyire nyílt. De nem tovább. Most mi legyen? Álltam ott, vagy egy percig, mikor egy kicsit meglöktem az ajtót. Kinyílt. Én pedig beléptem. Rita sehol.
- Hahó? - szóltam.
Jobbról hallottam csörömpölést, így tehát arra mentem. A konyhában ott pakolgatta a tányérokat és edényeket. Biccentett fejével, de nem köszönt. Olyan ridegnek látszott. Teljesen más volt, mint előző este.
- Szia - köszöntem hát én. Mosolyogtam, magabiztos voltam, vagy legalábbis annak mutattam magam. - Hol is van? - egyáltalán mit keresek?
- Ott az asztalon - odamutatott. A tárcámra. Nyilván olyan kevés pénz volt benne, hogy nem is kerestem azóta. Azért jó, hogy visszakapom. Belenéztem. Egy sárga csomag volt benne.
- Mi ez? - kérdeztem.
- Illene felismerned… ajándék. Tőlem neked. Csak hogy ne kerülj többet olyan helyzetbe, mint tegnap.
Hangosan felnevettem. Nem viccelt, tudtam, hogy nem, és ettől még viccesebben hatott. - Azt hiszed, azért nem kellettél, mert nem volt gumim? Ugyan már. Nem vagyok kisfiú, különben is, ezek szerint neked volt, ez nem lett volna akadály - nem értettem, miért ilyen közömbös, előző este teljesen más volt. - Hát jó. Köszönöm. Akkor szia - elköszöntem, és elhagytam a lakást. Vártam, hátha utánam szalad; vártam a liftben, a kapuban, az utcán, vártam még a metróaluljáróban is, de nem jött.
Hazaértem. A telefon nem jelzett hangüzenetet. Kibontottam egy üveg whiskyt.
Letargia, édes letargia. Fél üveg pia fogyott, a gitárommal a kezemben ültem, bagótól rekedtes hangomon énekeltem: 'szerelmem már nem a régi, régi szerelmem már nem, mondom már nem az enyém'.
'Kling' - a csengő nem is ezt mondja.
Az ajtóhoz léptem. Nem néztem a kukucskálóba, nem akartam tudni ki az, csak elküldeni a búsba.
No, de nem olyan könnyű az, ha a tegnap esti lány áll ott, egy nem sokat takaró ruhában, csábító pillantással, és látszólag alig várja, hogy nekem eshessen.
- Mit akarsz? - nem értettem, mit keres ott…
- Emlékszel? Mondtam, hogy meg kell látogatnom valakit. Nos… a tárcádban megtaláltam a címedet, úgy készültem, hogy elhozom személyesen, de aztán mikor mégis hívtál úgy éreztem: igen, én mindent megkaphatok - zavartan nézett. - Azt hiszem, egy kicsit megkavartál.
- Nem akarsz esetleg beljebb jönni? - belépett. Megcsapott édes parfümének illata, azonnal fülledtnek éreztem a levegőt. - Kérsz valamit?
Tekintete a gitáromra és a whiskykre tévedt.
- Azt mind most ittad? - bólintottam. Odalépett, és csak úgy, az üvegből nagyokat kortyolt. Aztán kinyitotta a hűtőt kivett egy félbevágott citromot. Szinte éreztem, ahogy lefolyik a sárga lé a torkán. Összefutott a számban a nyál. Nem hinnéd, de elképesztően dögösen mozgott, még a citrom is jól állt a kezében.
Pár perc alatt leitta magát - tudja a módját, ezek szerint nem egyszer csinált már ilyet.
Felém fordult. Lerúgta magassarkúját - biztos nem volt már elég stabil -, és manökenéhez hasonló járással elém állt. Megcsókolt, felgyűrte a pólómat, és húsomba mart. Olyan hevesen csókolt, hogy féltem az ágyig sem jutunk el.
Az alkohol furcsa hatással van rám: Rita ott vonaglott rajtam, szétharapta a számat, vérem ott folyt az ajkán, éreztem, hogy vad, hogy ez nem kedves, bújós lesz.
Egy kis fekete ruha volt rajta, készült, hogy minél könnyebben levehessem róla. Nekem csak lezipzáraznom kellett, aztán lecsúszott magától. Nem vett alá semmit.
Szép mellei voltak. Éppen kényelmesen fért el a tenyeremben, feszes bőre volt, karcsú, kicsiny teste, formás feneke. Sötétbarna haja loknikban hullott alá vállára. Testéből áradt a forróság.
Körmeit - gondolom még mindig citromsárgára voltak kenve - a hátamba vájta, én szinte letéptem magamról a pólót. Már nem érdekelt, hány éves, nem érdekelt, hogy ki ő, és miért akar engem, annyira felzaklatott, hogy már csak az érdekelt, hogy a ruháim lekerüljenek rólam. Villámgyorsan kigombolta a nadrágomat, és ujjait finoman lefele csúsztatta a csípőmön. Még ekkor is kecsesen mozgott: úgy tolta le a nadrágomat, mint a filmekben.
A ruháink szanaszét hevertek, testeink összesimultak, halkan nyögdécselt, én pedig felkaptam, az ágyhoz vittem és erőszakosan hátralöktem.
Kaján, gonosz mosollyal nézett fel rám, szemei szikráztak. Ráfeküdtem - belefeküdtem.
Egyenletes mozgás, halk nyögések, erotikus nyögések. Mellei finoman mozogtak, fel, le; a válla mellett támaszkodtam.
Gyorsult a mozgás, hangos sikolyok, erőszakos sikolyok. Teste hánykolódott, már nem volt rendszer közösülésünkben.
Megálltunk. Minden izmunk megfeszült, éreztem kemény combját az enyém alatt, már nem adott ki hangot. Bezárt szeméből könnycsepp csordult, száját összeszorította.
Élveztem ezt a kislányt. Ő is engem. Azt hiszem, mindketten jól jártunk.
Bár a hátam sajgott - véresre karmolta.
Egy citomszín kéz.
Egy citromancs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése