Egy gyilkos elmével rendelkező dáma; kihasznált mindent, és mindenkit.
Egy bárban ismertem meg, már az első pillantás után tudnom kellett volna. Csak bámultam, ő pedig meghívatta magát - igazából közölte a csapossal, hogy én állom az italát. Hazakísértem és nála felejtettem a pénztárcámat. Pedig nem is szexeltünk - aznap. Másnap elmentem érte, majd ő jött el hozzám. Szép éjszaka volt.
Aztán pár hét múlva hozzám költözött, meg sem kérdezte, én akarom-e; persze nem volt ellenemre, így nem volt erőm tiltakozni. Az ő lakására lejárt a bérleti szerződés. Így történt, hogy több, mint két évig éltünk együtt. A szüleimhez sosem jött el, a sajátjaihoz nem hívott. Néha főzött, vagy takarított, de nem értem, vagy hálából; képtelen voltam belátni, inkább észre sem vettem, hogy minden lépésével kihasznál, ott foszt ki, ahol tud.
Egy hajnalban arra ébredtem, hogy hangoskodva nyitja az ajtót. Egy fiatal srác hangját is hallottam, aztán üvegcsörömpölést, majd ideges, izgatott nevetést. Rita felhozott valakit. Hozzám.
Addig sem voltam boldog - hogyan is lehettem volna egy ilyen kapcsolatban? - de azon az éjszakán és másnap reggel már nem tehettem úgy, mintha nem vettem volna észre, amit velem művel. Leültem a nappali kanapéjára, és vártam.
Rita kb. fél órával később ébredt fel, kibotorkált a konyhába, kávét főzött, majd odaült mellém. Nem jeleztem neki: tudta, mi vár rá.
Elmondtam neki, hogy nem maradhat nálam, azonnal szedje össze a cuccait, és hagyja el a lakásom. Nem kiabáltam, nem sírtam, bár nehezemre esett kimondani a szavakat. Ő sem sírt, beletörődött. A két év alatt nem igazán volt ennyire békés beszélgetésünk.
- Sajnálom. Tényleg sajnálom, amit veled tettem. Nem ismerlek, de te sem ismersz engem; így akartam. Csak pár dolgot tudunk egymásról, ezt neked is észre kellett volna venned. Tudom, mit tettem veled; összetörtelek, holott te engem sosem bántottál. Nézd, elmegyek, tudom, hogy így helyes; nem veszekedéssel búcsúzom. Legközelebb egy idősebb nővel kezd! - mosolygott. De nem a ribancmosolyával, amivel szexre csábít - ez egy őszinte, jó tanács-mosoly volt.
Felállt, bement a hálóba, aztán a fürdőbe - pakolászaj. Mikor Rita a másik szobába ment, ahol a srác még aludt, az ágyamra hevertem a csukott hálószoba ajtó mögött - vártam.
Hallottam, ahogy tíz perccel később nyílik, majd csukódik a bejárati ajtó, kattan a zár, majd tompa puffanás.
Kinéztem: egyedül voltam; kulcsa a lábtörlőn pihent, a levélrés alatt. Illata még egy darabig körbe-körbe járt a lakásban, majd az is elszállt. Egyedül voltam.
Whiskyt bontottam, és gitároztam. Majd lesz valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése