Nagyváros.

A lány álmatlanul forgolódott ágyában. Olyan régen írt haza családjának, hogy a hiány érzése mint ólomsúly nehezedett a vállára.
A kakukkos óra, amit a Ház Asszonya úgy szeretett, rekedten két órát ütött, és a lány tudta, hogy addig nem lesz nyugta, amíg nem ír egy levelet édesanyjának. Így hát asztalhoz ült, és körmölni kezdett. Boldog, otthoni érzései felszabadultak, és el sem tudta képzelni, hogyan feledkezhetett meg szüleiről, testvéreiről. Ó, az édes Otthon!

Drága Édesanyám!
Hosszú idő óta nem írtam Önnek, ezért elnézését kérem, és örömmel tudatom, hogy Leányát a Nagyváros továbbra sem nyelte el!
Egy kedves, fiatalon megözvegyült nő vett szárnyai alá, a neve Eszter, és gyönyörű fekete haja van.

Egy pillanatra abbahagyta az írást. Egy apró fekete lény dörgölőzött dorombolva a lábához. Elmosolyodott, megvakargatta a fülét, majd visszatért a levélhez.

...Van egy háziállata is, Egérkének hívják, pedig macska. Szállást biztosít és napközben taníttat, cserében pedig esténként szórakoztatom, és néha besegítek a házvezető nőnek.
Van egy udvarlója, egy osztrák katona tiszt, a Hans, de nem beszélhetek róla, mert nagyon szigorú, még a végén megtudná, és kukuricára térdepeltetne, mint az otthoni Tanárnő! Az Egérkének is van egy udvarlója, a Bandi, a szomszédasszony macskája, de mindig sáros és pimasz, úgyhogy nem engedjük, hogy kölyköt csináljon a mienknek. A ház, amiben élünk, hatalmas és pompás. Saját szobám van, nagy ágyam és habos paplanom, ami így télen különösen jól jön: sosem aludtam még ilyen jól! Csodásan érzem itt magam, és remélem, hogy egyszer magam is olyan életet élhetek, mint az Asszony, aki befogadott, és olyan csodás barátaim is lehetnek. Az egyikük egy igazi gróf! Egyszer az Eszter a saját szép ruháját adta nekem, hogy öltsem fel, és elvitt egy esti mulatságra, ahol két nagyon szimpatikus úriember is beszélgetésbe kezdett volna velem, de azt mondta a pártfogóm, hogy vigyázzak velük (megjegyzem nagyon furcsa kellemetlen szaguk volt, Eszter szerint az italtól), így udvariasan elküldtem őket. El sem tudja képzelni, milyen hatalmas és díszpompás volt az a bálterem! Csupa csillogás, csupa elegáns úr, és csinos asszony! Álmomban sem hittem volna, hogy valaha ilyen ruhát fogok viselni! Vagy akár csak közelről látni. Tudja, igazán szerencsésnek érzem magam.
Láthatja hát kedves Édesanyám, hogy lányából a Nagyváros nem cselédet, hanem egy úri Hölgy istápoltját varázsolta, és biztosítom, hogy az itteni élet nincsen rám rossz hatással. Eszternek nincsen gyermeke, de barátainak van, többen közülük velem egyidősek, ők is hívtak mulatságba, de ez idáig nem mertem elkéredzkedni, féltem, hogy udvariatlanság volna. Van ebben az ifjabb társaságban egy nagyon kedves fiú, a neve Balogh Miklós, de a kedves Mamája és mi – azaz a barátai – csak Miskának becézzük. Egyszer titokban megragadta a kezem és megszorította, de én nyomban elrántottam, nehogy valaki meglássa: féltem, illetlenség volna udvarlóval törődni, mikor a szerencse már mellém szegődött egy olyan nővel, aki otthonába fogadott.

Ismét abbahagyta az írást. Ábrándos tekintettel gondolt a Miskára. Az igazság az volt, hogy nagyon is kedvelte ő ezt a fiút, de félt, hogy Eszter nem méltányolná, ha tanulmányai helyett egy udvarlóra figyelne. Végül is az ő dolga az, hogy a legtöbbet hozza ki magából, amíg ilyen jól eltartja őt valaki. Egyébként az a gyanú élt a lányban, hogy Eszter nem véletlenül fogadta be – valószínűleg hiányzott neki egy gyermek. Így legalább egy kicsit anyáskodhatott.

...Ha Édesapámat meg tudná győzni valahogyan, hogy félelmét a nagyvárostól leküzdje, igazán örülnék, ha meglátogatnának! A ház melyben élek elég nagy lenne négyünknek, és Eszter biztosított afelől, hogy örömmel megismerné Magukat! Üzenem a drága Apusnak, hogy nincs mitől félnie, itt sem eszik meg az embert és még állat szag sincsen! (A polgármester úr azt parancsolta, aki jószágot akar tartani, tegye a város szélén, vagy vidéken! És a város népe támogatta az ötletet, és elköltöztek a közeli helyekről, hogy ne zavarják a többi lakót.)
A taníttatásomról még nem is meséltem! Milyen feledékeny is vagyok! Az Eszter jó barátnője, Etelka tanít mindenfélét. Foglalkozunk számokkal, irodalommal, tanít idegennyelvet is, és időnként a jó háziasszony titkait is megosztja velem! Főzni szoktunk, de nekem nem ízlik a főztje (amit persze nem vallhatok be neki), ezért inkább az Eszter házvezetőnőjének trükkjeit próbálom ellesni.

A lány szája fintorra húzódott, ahogy Etelka főztjére gondolt. Valószínűleg a hideg is kirázta volna, ha nem jut eszébe hamar a házvezetőnő isteni fácánlevese. Olyat korábban sosem evett.

...Egyszer, amikor az Etelka elfoglalt volt, megkérte a testvérét, a Lajost, aki szobrász, hogy foglalkozzon velem. Kiderült, hogy tehetségem van a szobrászathoz, legalábbis a kőfaragáshoz, így Lajos kérte, hogy hadd járjak hozzá, hogy a tehetségemet gondozzam. De az Etelka ezt egyelőre nem engedi, mivel így elesne a jelentős anyagi támogatástól, amit az Eszter neki fizet. Így a Lajossal most közösen próbálunk hatni az Eszterre, mert nagyon szeretném a szobrászat csínját-bínját kitanulni, habár nem egy hölgyhöz illő mesterség. Csak hát Ő fél, hogy a barátnője megbántódna, ha engem elvinne őtőle. Ezért heti egyszeri alkalommal, ami eddig tanulás alól felmentett nap volt, most a Lajoshoz járok, és csuda szobrokat faragunk, amiket Ő kiállít, és a vevői kérdezgetik, hogy ki az, aki azokat készíti, és akkor eldicsekszik, hogy van egy tanítványa.

A lány felállt, az egyik polchoz lépett, és szeretettel kezébe vett egy Eszterről készült piciny mellszobrot. A névnapjára szánta, ezért rejtegette még a szobájában.

...Ezeket a szobrokat is megmutatnám maguknak kedves Édesanyám, ha a városba látogatnának!
Az Etelkát egyébként nem kedvelem, de az Eszter szerint várjak még az ítélkezéssel, mert eleinte Ő sem kedvelte a Hanst, most meg hát láthatom, hogy lassan a jegyese lesz. (Tudom, nem illik ilyet mondani, de én jobban örülnék, ha a Hans testvérét, a Henriket kedvelné a drága Asszony, mert az sokkal kedvesebb, és még a képe is jobban tetszik!) Kérem Édesanyám, válaszában meséljen az otthoni helyzetről, számoljon be a maga, Édesapám, és testvéreim hogyvoltáról, és dögönyözze meg jól a mi Micike macskánkat a nevemben!
Öleli és csókolja szerető lánya: Panni

Utóirat: itt a Nagyvárosban úgy illendő, ha az embert a nem elég közeli ismerősök a teljes nevén szólítják. Nem is tudja elképzelni, milyen gyönyörűen tud hangzani egy-egy összejövetelen, ahogy a Gróf Úr, vagy a Neje megkérdezik „no, és hogy megy a tanulás, Annamária?”, vagy „Kér egy pohárka konyakot, kedves Annamária?”! Olyankor csak úgy dobog a szívem. (Édesanyám megnyugtatásául közlöm, hogy sosem fogadok el semmilyen italt, megtanultam az Esztertől, hogy rossz hatással van az emberekre!) Még egyszer ölelem, és várom válaszát!

Boldog mosollyal tette le a tollat, és zárta borítékba a levelet. Néhány megkönnyebbült könny gurult le rózsás arcán, ahogyan a házvezetőnőnek szánt üzenettel az asztalra rakta a levelet 'Kérlek, mihamarabb vidd levelemet a postára!', majd csendesen visszaosont szobájába.
Ágyába zuhant, és az édes paplan úgy nyelte el törékeny testét, mint a tenger habjai.
Még sosem aludt ennyire nyugodtan.